Páskándi Géza életrajza
költő, próza-, dráma-, esszéíró
(1933–1995)
1933. május 18-án született Szatmárhegyen. Szatmári és kolozsvári középiskolai tanulmányai után a Bolyai Tudományegyetemen tanult magyar nyelv és irodalom szakon, valamint jogot is hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezhette be, mert az 1956-os eseményekben való részvételéért 1957-ben bebörtönzik, majd kényszermunkatáborba viszik a Duna-deltába. 1963-ban szabadul, 1966-ig fizikai munkás. 1965-ben visszakapja közlési jogát – ugyanis korán kezdett publikálni: 1949-ben a szatmárnémeti Dolgozó Népben jelemtek meg első versei, ’49–53 között a bukaresti Ifjúmunkás szerkesztője, ’53–57 között a kolozsvári Utunk munkatársa volt. 1968-ban törölték priuszát. 1970–74 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének főlektora volt. 1971-ben megszületik lánya, Páskándi Ágnes. Ugyanebben az évben több műve indexre kerül, ezért dönt úgy, hogy repatriál; 1974-ben települt át Magyarországra. 1990-ig, nyugdíjazásáig a Kortárs irodalmi folyóirat rovatvezetője, 1991-től a Nemzeti Színház irodalmi tanácsosa, a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagja volt.
1995. május 19-én hunyt el Budapesten.
Munkáit többek között német, román, angol, francia, lengyel, bolgár, finn, spanyol nyelvre fordították le. Életében 42 színházi bemutató, számtalan rádió és tévéjáték, valamint 8 nagyjátékfilm és 4 kisjátékfilm készült. Színműveit Magyarországon kívül Romániában, Angliában, Lengyelországban, az USA-ban, Csehszlovákiában, Franciaországban és Finnországban is játszották.
Fontosabb díjak:
– a Román Írószövetség díja (1968)
– a Román Írószövetség díja (1970)
– Pezsgő-díj – a Romániai Magyar Kritikusok díja (1971)
– József Attila-díj (1977)
– a Rádiószínház díja (1981)
– a Magyar Televízió nagydíja (1982)
– Magyar Művészetért Alapítvány Nagydíja (1991)
– Kortárs-díj (1992)
– Kossuth-díj (1993)
– Szép Ernő-díj (1996)
További információkért lásd Páskándi Géza írói oldalát a Digitális Irodalmi Akadémián: https://pim.hu/object.7CDE96C6-5460-43B9-AE72-367657393470.ivy.